Budapest- Linz – Mauthausen
oda és vissza…
Tízen indultunk és hála az Örökkévalónak, tizen is jöttünk vissza a május 6-tól május 9-ig tervezett utunkról. Helyjeggyel vonaton és elődeinkre gondolva nem marhavagonokban a halálba terelve. Milyen természetes számunkra a hazatérés a szörnyűséges 80. évforduló kapcsán erről a megemlékező útról. A WIZO képviseletében két holokaust túlélő tagunk, Várkonyi Róbertné, Zsuzsi és Praisz Györgyné, Edit is velünk tartott.
Linzi szállásunk után Mauthausen igen szép táj képével fogadott bennünket. A tábor a XXI. század múzeumi színvonalának megfelelően őrzi és láttatja a múltat. A rendezett környezet valósággal megszépíti a tragédia helyszínét. A barakkok szűkössége, 300 ember nyomorgó egymásrautaltsága nem a fantázia szüleménye, egykor volt valóság. Mint, ahogyan a krematórium és a német precizitással rögzített névsor is vaskos lapozható könyv formájában. Számos ország foglyai voltak itt kényszermunkán embertelen körülmények között. Ma kőtáblák, a nemzetek zászlai, friss virágok jelzik, no meg a sok fiatal látogató is : nem feledünk, emlékezünk.
Városnézésre is jutott idő. Linz, Ausztria 3. legnagyobb városa a Duna két partján található. Változó időjárással és sok látványosságot kínálva nézhettük meg. A résztvevők életkorára és egészségi állapotára tekintettel, igénybe vettük a tömegközlekedést. Európa több nagyvárosában sikerrel segíti a városnézést a Dotto nevű kisvonat. Magunk is igénybe vettük és magyar nyelvű idegenvezetéssel ismerkedtünk a 22o ezer lakosú várossal. Arra is volt módunk, hogy egy rövidebb hajókiránduláson nézhessük meg Linzet.
V.A.
