Raus Hasónó 5783
Hogy miért írtam így le a zsidó új év nevét? Mert annak idején gyermekkoromban a Mamitól, így hallottam. Ahhoz a generációhoz tartozom, akik egy része sokáig nem tudta milyen gyökerű családba született. később lelki traumát okozott sokaknak, amikor megtudták zsidó familiába születtek. Talán négy, vagy öt éves voltam, amikor feltűnt, hogy a Mami péntek esténként gyertyát gyújt, kendőben áll és furcsa mozdulatokat tesz az arca körül miközben idegen hangzású szavakat mormol. Időbe telt mire megtudtam, hogy áldást mondott és fény derült arra is, miért van kalács vagy barchesz a terített asztalon.
Nehéz idők jártak, ma már csak Rákosi érának nevezzük. Elsős lettem 1954-ben. Moldova György írásában az ezerszer áldott Józsefvárosnak nevezi a VIII. kerületet, ahol születtem, nevelkedtem. Apám péntekenként és szombat reggel imádkozni ment a Nagyfuvaros utcai zsinagógába. Éppen most ünnepelték a hittestvérek a templom fennállásának 100. évfordulóját. No, itt tartott Talmud Tórát a mi Annus nénink, akihez Apu beiratott. Elkezdődött kettős életem. Az iskolában kék nyakkendős kisdobos lettem, a zsinagógában ismerkedtem a héber betűkkel és a zsidó ünnepekkel. A suliban nem volt téma, hová járok néhány osztálytársammal együtt. Apu miden évben úgy osztotta be a szabadságát, hogy az őszi nagy ünnepekre feltétlenül maradjon belőle. A két napot biztosan a közösségben töltötte, ott imádkozott. Sőt énekelt a kis kórusban Stern László kántor úr mellett. Mi meg a lányával Judittal és a többiekkel játszottunk a külső helyiségben.
Anyu és Mami a karzaton imádkoztak, de anyu csak a maszkeron maradt, mert azt mondta, őt nem érdekli a vallás és nincs is Isten, ha hagyta, hogy 1944-ben 6 millió áldozata legyen a fasizmusnak, közöttük az ő édesapja, a nagyapám.
Otthon hagyományos ételek, ünnepi asztal jelezte Raus Hásónó van, új év kezdődik az életünkben.
V.A.
